Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Józset Attila verseiről

József Attila jelzőiről

Az Óda a világirodalom legszebb szerelmes verse. Ha elolvasom, nem tudok tovább lapozni, és másik verset olvasni jó ideig. Csönd kell utána. Vannak ilyen versek. Zeneművek is, festmények is. Beszélni is csak később, még akkor is, ha nem kifejezetten róla, csupán kapcsán... 

józsef attila jelzőirőlEszembe jutott, hogy Garai Gábornak van egy tanulmánya József Attila jelzőiről (Megjelent az Eszköz és elmélet c. kötetben, Szépirodalmi, 1963.) 

A József Attila előtti költői nyelv a szemléltetés, a hangulatfestés legfőbb, olykor egyetlen eszközét a jelzők gazdag használatában látta... Ezzel szemben József Attilánál már korán megfigyelhető a ragozott melléknevek határozói, sőt állítmányi használata, költészetének sokkal egyénibb vonásaként, mint az ifjúkori versek olykor konvencionális jelzői, de egyébként is határozott tendenciaként érvényesül a határozók előnyomulása a jelzők rovására. - írja. 

A jelzők "takarékos" használatára hozza példának a Szélkiáltó madár tizenhat sorát, melyben mindössze két jelzőt találunk: "dolgoztam piros napestig, piros napkelettől dolgoztam". A Karóval jöttél-ben két, az Íme már megleltem hazámat-ban  három jelző szerepel: "nagy (zsákkal)", "puha (párna)", "visszamaradt (húszfilléres)", szép (szó)", "új (világ)".

Csupa "elkopott", vagy prózai szó, s ki merné vitatni helyi értéküket! Lehet-e itt szebben, tartalmasabban, "újszerűbben" kifejezni a vasgyűrűbe vésett "új világ"-ot, mint így, hogy "szép szó"! Itt minden ennél több kevesebb volna - állapítja meg Garai. 

Az 1928-ban írt Mióta elmentél csupa látványosság, mégis a "puffanva hull", "dermed fehéren", "dühödten hull", "soványan ülök"-féle határozós szerkezetek közé csak itt-ott surran be egy jelzős alakulat, pl.: "A tompa földön öltözik a szél" - de ez telitalálat.

És ezek is:
"
Hagyja a dagadt ruhát másra" - (Mama)
"
Az ifjú nyár",  "tündér nevetés", a test "lankás tájai" - (Óda)
"
híg ég alatt szikárló tűzfalak", "tömény bánat", "sánta palánk", "szilárd jövő" - (Elégia)
"
lehellete a lobbant keszkenő" - (Oh szív! Nyugodj!)
"
csilló véletlen", "arany öntudat" - (Eszmélet)
"
talpig nehéz hűség" - (Rejtelmek) 

Vajon van-e olyan verse, amelyikben nem találnánk hasonlót? 

A jelzők helyett használt, "meghökkentően eredeti, erős stílushatású" határozók közül kettőt emel ki Garai Gábor: 

"Eddig is úgy várt, színig üres fazekával az asszony" - (Párbeszéd) Aztán: "magával kötve, mit a kéve" - (Hazám) 

Páratlan művészi telitalálatok ezek, ama legnagyobbak közül valók, amelyek dús képzettartamát bármi más módon csak hosszú mondatláncokban lehetne kifejezni. A "színig tele" analógiájára a "színig üres" fazékban benne kong az egész harmincas évekbeli munkássors sivársága; a "magával" - saját anyagával - kötött kéve, a saját fiaiból nevelt csendőrökkel szorongatott parasztnép tragikumát a maga teljességében tükrözi. 

Ami a legcsodálatosabb: hogy nem tűnik keresettnek egyetlen jelzője, egyetlen képe sem. Azok sem, amelyek mintha mérnöki precízséggel kiszámítva-kimérve kerültek volna a helyükre.Ha tudatosság, akkor "az értelemig és még tovább" utánozhatatlan, tiszta, ösztönös tudatossága.
Adottság. Istenáldotta tehetség.
 

Persze, a Rög a röghöz még az alig több, mint kamasz, 18 esztendős, "Adynál is adybb" József Attila. (Van egy egész csomó új- meg újabb versem, az internátus igazgatója evvel kapcsolatban azt mondta, hogy született nyugatista vagyok. Közülük küldök most egy kettőt... Nagyon köszönöm Adyt - már adybb vagyok Adynál - levél Jolánnak, 1921. október 23.) Aki itt csupa szelídség, csupa gyengédség.

Milyen átkozottul kegyetlen fintora a sorsnak, hogy alíg tizenegynéhány évvel később - végezetül - ezt kellett kérdeznie önmagától:Szerettél? Magához ki fűzött?